Nos az első kalocsais cucc, amit láttam az a Folk Fashion termékeinek egyike volt és azt kell, hogy mondjam tetszett, sőt kedvem támadt vásárolni, de mivel biztos voltam benne, hogy a méretemben nem árulnak ruhát (nem tévedtem) így nem vettem semmit. Persze már akkor kiszúrtam azt, hogy a Folk Fashion egy jó ötletre csapott le és fél igényesen kivitelezte azt. A kalocsais cuccok közül nekik van a legjobb promójuk, de valahogy mégis csak félprofizmussal nyomják.
A promóciós képekhez választott modellek ugyanis sajnos olykor kiütik a biztosítékot és a pózolás is hihetetlen szintekre tud süllyedni. A modellek olykor hivatásosak lehetnek, és a fotók is stúdió képek lehetnek... Máskor viszont a tulaj, vagy annak barátai vannak a képen, akik szép emberek, de a képek mégis ízléstelenek. Volt pont, amikor azt hittem a szereplők az eladók és nem a ruha. (Lentebb láthattok tőlük pár jó és rosszabb képet is) Ennek ellenére mégis van pár igazán pofás és jó kép, remek ötletekkel.
Azt reméltem, hogy a siker ha megjön a várt siker a Folk Fashoinnek, akkor talán az igényesebb anyagokhoz nyúlnak és nem a kínai piacos cuccokat díszítik a kalocsaival. Azonban sajnos megragadtak a gagyi szinten, pedig aki ezen az áron megveszi a termékeiket, az ezért a pénzért már igényes ruhát szeretne vásárolni.
Azért jegyzem meg a kiegészítők között találtam valamivel igényesebb terméket is. Egy porcelán övet! Tehát nincs minden remény veszve. Azonban a ruhák minőségén kicsit lehetne emelni, mert hiába egy jó ötlet, ha igénytelen a kivitelezés.
A kalocsai hímzés története A kalocsai hímzés fejlődése az 1860-as évektől követhető nyomon. Ebben az időben nyílt egy előnyomda Kalocsán. Igen népszerűvé vált a lyukhímzés, melyet ütőfák segítségével előnyomtak. Ezzel a technikával készítették a vidéki parasztasszonyok a városi lakosság számára a lakás hagyományos ruhaféléit (alsólepedő, vánkoshéj). A hímzett díszítések csak valamivel később jelentek meg a viseleti darabokon (pl. az ingvállon). Az ún. íróasszonyok kék vagy lila festékbe mártott tollal a kalocsai mintákat rögtönözve előírták az anyagra. Ők a korabeli asztalosok feleségei vagy lányai közül kerültek ki; a kékre festett bútorokat virágmotívumokkal díszítették. A "pingálással" (ez a bútorok és szobabelsők díszítése virágmintákkal) is gyakran összefonódott a hímzés története. A XIX. század végére a hímzés egyre kedveltebbé vált, megjelentek új stílusjegyek és technikák is: a lyukvarrás helyett például a betöltött hímzés kezdett általánosan elterjedni, ezzel párhuzamosan pedig a száröltés (virágok szárainak, indáinak kivarrásához) és a huroköltés (szegélyek varrásához) is megjelent. Ekkoriban még gyári vászonfélékre, gyolcsra és kisebb részben takácsszőttesre hímeztek. Az ókalocsai hímzéseket az egyszínű, tiszta fehér motívumok jellemezték, melyekkel használati tárgyaikat, vagy a bérhímzésben varrt textíliákat díszítették. Saját ruháikon előfordultak a fekete, kék-fekete és kék-vörös hímzőfonallal varrt minták is, ám a színek igazi megjelenése a nagyatádi cérnagyár 1912-es megnyitásához köthető. Ekkortól ugyanis könnyen beszerezhetővé váltak a színtartó fonalak - ahogyan a kalocsai asszonyok mondják a hímzó fonalat:pamuk. Az 1930-as évektől szinte tobzódtak a színek a kalocsai hímzéseken és a parasztlányok öltözetén. Nyári időszakban hímzett ingvállban, kötényben és főkötőben mentek dolgozni. A színek és minták gazdagodásával egyre több használati tárgyat kezdtek kihímezni az asszonyok: ágyneműket, ágytakarókat, terítőket, törölközőket, kendőket, függönyöket, főkötőt, ingvállakat (férfi inget is) és zsebkendőket is. A második világháború alatt drasztikusan lecsökkent a hímzések iránti kereslet. A termelési viszonyokban bekövetkezett mélyreható változások befolyásolták a parasztság életmódját, a színes hímzésű népviselet lassan háttérbe szorult, bár az idősebb asszonyok még ma is ragaszkodnak régi viseletükhöz. A kalocsai hímzésben és porcelán festésben komoly szabályok vannak. A virágok színe előre meghatározott (a rózsáé csak vörös lehet, a kis kék virágé csak kék), összesen 15 féle színt használnak mind a hímzésben, mind a porcelánfestésben. Az ó kalocsai és a kalocsai hímzés mellett még néhány évtizede a "szomorú kalocsaira" is nagy volt a kereslet. a "szomorú kalocsai" motívumaival hímzett ruhákban azok az asszonyok jártak, akik már elkeltek, jelezvén, ők már nem eladók. A "szomorú kalocsai" színei éppen ezért sokkal szolidabbak, ebben a hímzésben a 15 élénk színnel ellentétben csupán a kék és a lila különböző árnyalatit láthatjuk. (Forrás: Wikipédia, Fejér Kati: Kalocsa Kincse, Népművészeti múzeum)
Kezdeném akkor egy számomra nagyon kedves és kreatív ötletnek tartott kalocsai mintás termékkel, ami még sajnos nem került piacra, hiszen ahhoz, hogy megjelenjen legalább 1000 támogató kell. Borcsa a LEGO figura egy hazai kezdeményezés kapcsán jött létre, igazán dekoratív és azt mondhatjuk nem a gagyi kalocsai mintahasználat példája. Személy szerint szívesen ajándékoznám meg bármelyik magyar vagy külföldi barátom gyermekét egy kalocsai mintás LEGO fiugárval. Nyomj egy lájkot, ha neked is tetszik a kalocsai Borcsa figura.